2021. január 18. , hajnali 4 óra. Az osztrák-olasz határhoz közeli Timmelsjoch-hágónál lévő Top Mountain múzeum kiállítási csarnokában lévő nagy led-kijelző hátoldalából füst száll fel, majd hamarosan megjelennek az első lángnyelvek.
Egy órával később már javában ég a fából épült óriási épület, amelyben 2400 négyzetméteren 350 különlegesen értékes régi motorkerékpár sorakozik tematikus elrendezésben. A helyszínre érkező tűzoltók tehetetlenek az elemekkel szemben, arra törekszenek, hogy a múzeum szomszédságában lévő 300 férőhelyes éttermet megóvják. Mire kivilágosodik, az előző nap még páratlannak számító gyűjtemény olvadt alumínium tömbök és rozsdásodó, görbe, alaktalan vasdarabok halmaza, mindent beborít a hamu, a korom és az ezek keverékét masszává mixelő oltóvíz fagyott fátyla. Hátborzongató kép, elképesztő pusztulás fogadja helyszínre érkező tulajdonosokat. Csak Brough Superiorból 13 semmisült meg. A gépek harmada kölcsönben volt, más gyűjteményekből.
Napjainkban a múzeum ismét fogad látogatókat, nagyobb és szebb, mint volt. A csodának beillő történetről Alan Cathcart számolt be a The Classic Motorcycle című lap októberi számában, és megérdemli, hogy röviden ismertessem a tartalmát olvasóimmal.
Az őstörténetet Angelus Scheiber írta, aki az ötvenes évek végén kiépítette az Olaszország és Ausztria határán lévő Timmelsjoch-hágóhoz vezető utat, és elkezdett sípályákat, felvonókat, szállodákat építeni. Az üzlet fényesen felvirágzott, követte két fia, Attila és Alban, akik tovább bővítették a bizniszt. Az ikrek már gyerekkorukban rákaptak a motorozásra, és amikor Attila egy Harley-kereskedőnél meglátott egy 1936-os Indian Chiefet, beleszeretett a gyönyörű vonalaiba. De az a motor nem volt eladó.
Ha valakinek jól menő családi üzlete van, nem úgy vásárol, mint az átlag veterános, hosszas vacillálás, feleségmeggyőzés és alku után, hanem lendületből. Attila meglátogatta egy kanadai barátját, akiről tudta, hogy Indian-gyűjtő, és vett tőle négy motort. Eleinte az amerikai motorkerékpárokat gyűjtötték, aztán szélesre tárták az ajtót. 2013-ban, amikor már 150 gép sorakozott a garázsukban, eldöntötték, hogy építenek egy múzeumot. Öt építészt bíztak meg a tervezéssel, mindegyik 10 ezer eurós díjazást kapott. Egy hatodik nyert, az utólag jelentkező fiatal osztrák mérnök, Michael Bötz, aki egy hólavinahullám formát idéző épületet álmodott meg. 2016-ban nyitotta meg a kiállítást Giacomo Agostini, miközben a levegőben a Red Bull repülőakrobatái tartottak bemutatót. Pénz nem számít.
A kiállítótérben 350 motorkerékpárt helyeztek el, s akkor még nem volt jelentősége annak, hogy csak 170 volt a Scheiber fivérek tulajdona. Noha a birminghami Nemzeti Motorkerékpár Múzeumot elpusztító 2003-as tűz intő jel lehetett volna, a Scheiber fivérek hittek a tartományi tűzoltóságnak, amely nem tartotta szükségesnek a víztartályos-permetezős tűzoltórendszer kiépítését a tiszta faszerkezetes múzeumban.
Szerencsére a biztosítások rendben voltak, így egy hosszadalmas eljárás után a kár megtérült, „leszámítva”, hogy felbecsülhetetlen értékek mentek veszendőbe, pótolhatatlan ereklyék pusztultak el. Állítólag a tulajdonosok megértően fogadták a dráma hírét, sőt legtöbbjük adott gépet az újjáépített múzeumhoz.
Gigantikus erőfeszítésnek és szinte mániákus tempózásnak köszönhetően mindössze 11 hónappal a tűz után ismét megnyílhatott Top Mountain Motorcycle Museum. Nagyobb, mint volt, 530 motorkerékpár látható benne. Idén akadt olyan nap, amikor 2500 látogatót fogadtak.
