Az elektronikus és hidraulikus rendszerek lassan teljesen kiszorítanak a járműiparból egy jelentéktelen, de több mint száz éve használt eszközt, a bowdent. Az angol szó egy flexibilis csövet és a benne futó drótfonatú szálat juttatja eszünkbe, amelynek természetesen színes története van.
A feltaláló neve – mint sok hasonló esetben – bizonytalan, többen aspirálnak a rangra. Egyes történészek szerint Frank Bowden (1848-1921) volt a kábel ötletgazdája. Jogi végzettséggel bírt, de vagyonát a tőzsdén szerezte. Orvosi tanácsra kezdett kerékpározni, és mivel meggyógyult a biciklizés lelkes híve lett. 1887-ben megalapította a Raleigh Cycle Companyt az angliai Nottinghamben. A kerékpárgyár hamar az iparág élére került, amiben része volt az alapító néhány műszaki ötletének. Vagy csak felkarolta mások ideáit? 1894-ben szabadalmaztatott egy rugalmas, vékony, sodrott csőben futó kábelt, amelyet a kerékpárfékek és sebességváltók működtetésére lehetett használni, és a gyártásra külön vállalatot hozott létre, a Bowden Ltd.-t. A csúcstermék a Bowdenex volt, amelyet versenykerékpárokhoz kínáltak. Ennek külső háza keskeny, lapos acéllemez-tekercs, ellentétben a szokványosabbnak számító kör keresztmetszetű anyagból készített tekercsekkel.
Történetünkben azonban egy másik Bowden is szerepel: Ernest Monnington Bowden (1860-1904). Ő is rendelkezett egy szabadalommal, amelyet 1896-ban adtak ki, és mivel ismerjük a szabadalmi számokat, talán Frank Bowden patentje nem több legendánál. Ernest M- Bowden kábele kerékpárfékekhez volt tervezve. A fékműködtetést korábban vékony vasrudakkal és csuklókkal oldották meg, vagyis bonyolult mechanizmusokat használtak. A bowden tette lehetővé például a kerékpárokon a patkófék használatát.
A két Bowden, Frank és Ernest (csupán névrokonság volt közöttük) megállapodása nyomán a Raleigh kerékpárokra is felkerülhetett a flexibilis kábel, egyebek között azzal szabályozták a cég nevezetes, a hátsó kerékagyban elhelyezett, háromfokozatú, Sturmey-Archer márkanevű váltóit.
További felhőket gomolyit az eligazodni vágyók homlokára a tény, hogy egy George Frederick Larkin nevű technikus fejében szintén megszületett a flexibilis kábel ötlete. Amikor megbízott egy szabadalmi ügyintézőt a védelmi eljárás megindításával, az felfedezte a hasonlóságot a Bowden féle szerkezettel, és összehozta az urakat. Mindez 1902-ben történt, és bár nem ismert az egyeztetés menete, azt tudjuk, hogy Larkin hamarosan a Bowden cég főmérnöke lett.
A bowden kábel villámgyorsan elterjedt, széles körben alkalmazták kerékpárokon, motorkerékpárokon, autókon és számos más ipari berendezésen. Eleinte egyes gyárak a fémtokban acélszálat futtattak, de a technológia fejlődésével általánossá vált a sodrott fonat. A fémcsőre kezdetben impregnált vászonborítást tettek, esetleg bőr- vagy gumicsövet, a múlt század végén azonban általánossá lett a műanyag tok. Ma már valamennyi fémcsőben futó fémszálas eszközt bowdennek, bovdennek nevezünk.
Látszólag jelentéktelen alkatrész, a minőség azonban itt is fontos. Egy rossz minőségű sodort fonat, a szennyeződést áteresztő ház, ha nem is egyenesen veszélyes, de kényelmetlenné teszi az adott berendezés működtetését. Az autóiparban az ezredforduló táján megfigyelt tapasztalat szerint például a Japánban készült bowdenek sokkal finomabb ajtónyitást tettek lehetővé, mint ugyanannak a gyárnak az európai üzemébe készült, európai beszállítóktól vásárolt bowdenek.
(A motorkerékpárt ábrázoló fotók Kalmár Tamás gyűjteményének darabjairól készültek.)
Ocskay Zoltán
