Mindenki elégedett. Nyilván a sikeres betakarítás adja a derű alapját, aztán meg a teherkocsi, amely a magyar vidéken elvétve megforduló gépezet volt a negyvenes évek második felében.
Az Autocar U8144T vontatót szinte bizonyosan abból a amerikai árukölcsönből vásárolták, amelyet 1946-ban kapott a magyar kormány. 15 millió dollár értékben vásárolhattunk, gépjárműveket és sok más feleslegessé vált amerikai hadianyagot a mozdonyoktól a téli kabátig. A Magyar Külforgalmi Rt. által bonyolított üzlet részeként összesen 387 személy- és tehergépkocsi érkezett vasúton Budapestre, ezek jelentős segítséget nyújtottak az újjáépítéshez, a magyar gazdaság újjáélesztéséhez.
Az Autocar – és a hasonló Mack és Federal – vontatókból másfél százat állítottak forgalomba 1947-ben, miután piaci áron eladták őket nagykereskedők közreműködésével. Az eladásba bevonták a teherfuvarozók országos szervezetét, a Mateoszt is. A teherkocsik egy része magánkézbe került, optimista vállalkozók tervezték újraindítani-beindítani fuvarozó cégüket. Csalódtak, mint tudjuk, az államosítás során töredékáron megvásárolták tőlük a kocsikat.
A nagy teljesítményű vontatókból jutott a közületeknek is, például a Fővárosi Köztisztasági Hivatalnál átalakítottak teherkocsikat szemétgyűjtésre, sőt egyet locsoló kocsivá. A Mogürt négy Autocar vontatóval rendelkezett, ezeket 10 köbméteres teherfelépítménnyel felhasználták többek között a Budai Vár romjainak eltakarítása során, illetve, ami még szomorúbb feladat volt, a Szlovákiából kitelepített magyar családok ingóságainak szállítására.
Az Autocar U8144T t összkerékhajtású, kéttengelyes vontató volt, 2711 készült belőle, 5-6 tonnás változatban. 8700 köbcentiméteres, soros, hathengeres Hercules RXC benzinmotorja 131 lóerőt teljesített. 5 fokozatú váltóval és osztóművel rendelkezett, a vontatmány tengelytávja 6,7 méter.
Sajnos nem kivehető a képen, hogy a vontató hol, kinek a birtokában teljesített szolgálatot (az oldalfalon lévő tábla rejti a megfejtést), azonban szinte bizonyos, hogy a mezőgazdasági felhasználása ez esetben veszteséges lehetett. Kétségtelen, hogy a platóra feltornyozott bálák elszállításához kellett volna vagy hat szekér, ám ez a vontató nem véletlenül hordott magával 340 literes tartályt – 73 liter benzint fogyasztott 100 kilométerre. A benzinéhsége lett a veszte. Amikor a hazai üzemanyag-készletek apadásnak indultak – részben a jóvátételi szállítások miatt –, az amerikai vontatókat egymás után küldték kohóba. Mára mutatóban sem maradt belőlük mifelénk. (Fotó a szerző archívumából. A vontató azonosításáért köszönet Farnadi Zsoltnak.)
