A budapesti Városliget, amely évtizedeken át a magyar motorkerékpár-sport első számú otthona volt, 1929. július 14-én adott helyet először nagyszabású motorversenynek. Sajnos ez az esemény a háború előtti idők legtragikusabb versenye lett.
A Budapest Sportegyesület (BSE) által rendezett Grand Prix futam rajt- és célvonalát a Széchenyi fürdő főbejáratával szemben jelölték ki. A motorosok a Millenniumi emlékmű felé indultak, aztán balra fordultak a Műcsarnok és a Műjégpálya közötti úton a mai Ajtósi Dürer sor felé, és az egykori Közlekedési Múzeum előtt elhaladva zárult a kör.
Nem mindenki örült a rendezvénynek, a Liget környékén lakók például a kevésbé lelkesek közé tartoztak, főleg miután rájöttek, hogy az edzéseket hajnali 4 óra és reggel 7 óra között rendezik.
Már a tréningen történt egy tragédia. Stiegler János, a Magyar Steyr Művek művezetője megcsúszott Rudge motorjával a rajtvonal és a Hősök tere közötti kanyarban, és egy fának ütközött. Két nappal később belehalt fejsérülésébe.
Az oldalkocsis motorkerékpárok futamán sokáig Meggyessy Zoltán (BMW) vezetett, szorosan mögötte haladt a bajnoki címre aspiráló Urbach László (AJS), a harmadik helyért pedig Farkas Dénes (Sunbeam) és Steirer Rudolf (BMW) vívtak. A 12. körben Steirer a Közlekedési Múzeum felé vezető kanyarban megpróbálta kielőzni Farkast, de kisodródott a bakhátas úton, és előbb a járdaszegélynek, majd egy fának ütközött. A fatörzs a motor és az oldalkocsi közé került, valósággal kettévágva a fogatot. Az oldalkocsiban ülő 19 éves Vágány Tamás, a BMW vezérképviselet szerelője olyan súlyos koponyasérülést szenvedett, hogy a mentőautóban meghalt. Steirer Rudolf kisebb sebesülésekkel megúszta.
A versenyt nem állították le, és mivel az esélyesek különféle műszaki hibák miatt kiestek, a győzelem a kitartó és szerencsés Farkas Dénes ölébe hullott. De még nem volt vége a tragédiák sorának. A Grand Prix végén Lendenmayer Béla, a TTC versenyzője, aki harmadik helyen végzett a 175-ös kategóriában James-Villiers gépével, a pályáról kihajtva nem vett észre egy kifeszített kordonkötelet. A kötél a nyakán találta el a motorost, és lerántotta gépéről. Súlyos sérüléssel szállították kórházba. Szerencsére felépült.
Ezek a balesetek természetesen széles körben megdöbbenést keltettek. Az újságok részletesen foglalkoztak a Grand Prix-vel, „halálcirkuszt” emlegettek, megírták, hogy további négy kisebb, horzsolásos sérülés történt (köztük egy motorszerelés közben). A legtöbb cikk szerzője azt javasolta, hogy a motorversenyzést, amely veszélyes és zajos, tiltsák be.
Vágány Tamás édesapja beperelte a munkáltatót, a BMW motorok magyarországi eladásával foglalkozó Magaziner és Strausz céget, arra hivatkozva, hogy kényszerítették fiát a versenyzésre. A bíróság előtt az ellenkezője derült ki, a fiút többen próbálták lebeszélni a motorozásról, hiába. A kártérítési igényt elutasították. (Részlet a szerző készülőben lévő Urbach-monográfiájából)
A képen a későbbi győztes Farkas Dénes (Sunbeam 500), jobbra BMW-n a Stiegler-Vágány kettős. (Fotó: Pobuda Alfréd/Tempó/Arcanum)
