A kispesti HSCS követőjeként 1926-ban a MÁVAG is megpróbálkozott a traktorgyártással. 2010/5. számunkban a BN–40-es modellt ismertette, ezúttal pedig a T 20/25-öst mutatja be Réz Gyula. Fotó: Papp Zoltán és Brandschott Csaba.
Az Államvasutak gépgyárában az 1940-es évek elején elkészült az izzófejes Hofherr traktorok mintájára a MÁVAG T 20/25 nyersolajtraktor prototípusa. A 20 lóerős Hofherr tömeggyártására a háború miatt csak 1946-ban került sor. A vállalat által kiadott prospektus tanúsága szerint „a traktor sokoldalúságát bizonyítja, hogy üzemben tarthatjuk petróleummal, finomítatlan gázolajjal vagy benzinnel is. A benzinhez tanácsos egy kevés olajat keverni.” A MÁVAG nyersolajtraktor indítása a Hofherr gépekhez hasonlóan előmelegítő lámpával vagy patronos hidegindítóval történt.
A kőbányai gyáróriás már 1946-ban a Nehézipari Központ felügyelete alatt állt mint a legfontosabb hazai vas- és gépipari vállalatok egyike. A felügyeleti szerv az 1947. augusztus l-jével kezdődő hároméves terv előirányzatait a mezőgazdaságigép- és -eszközgyártásra is kidolgozta, és a gyár részére is kötelezővé tette. E szerint a MÁVAG 1948-ban 680, 1949-ben 1000, 1950-ben 1800 T 20/25 típusú erőgépet és 260 cséplőgépet gyártott. A gyár a T 20/25 jelű traktorokhoz kezelési és karbantartási útmutatót adott ki. A gépeket kapaszkodókerekes és fúvottgumi kerekes kivitelben készítették. Az előbbi változatot a mezőgazdaságban, az utóbbit szállítási munkáknál (pótkocsik, mezőgazdasági munkagépek, ipari gépek hajtására, vontatására) használták. A traktor tüskés kapaszkodókkal felszerelt járókerekeihez útvédő karikát lehetett rendelni, amellyel a jármű közutat vagy egyéb épített járófelületet tudott igénybe venni. A kapaszkodók le- és felszerelése időigényes volt, a karikákét viszont egyszerűen és gyorsan el lehetett végezni a felcsavarozott tüskés kapaszkodók mellett. A kiegészítők körébe tartoztak az Univerzál kerékagyak és gumikerekek. A megoldás lényege, hogy egy kerékagyra kétféle kereket szereltek. A vasküllős és a gumikerék felszerelése ugyanazon kötőelemekkel és csavarokkal történt. Rendelhető volt továbbá elektromos világítóberendezés, amely dinamóból, biztosítékokkal ellátott kapcsolókból és három fényszóróból állt. (Kettő előre, egy hátra világított.) A dinamó a ventilátor főtengelyre szerelt szíjtárcsájáról kapta a meghajtást.
A gyár szakszolgálata készségesen adott felvilágosítást és árajánlatot a fenti traktorszerelvényekről, berendezésekről. Az alkatrészrendelés már a jól azonosítható cikkszám szerint történt. Ha a termelőüzemekben a T 20/25 traktorok javításra, felújításra szorultak, akkor a MÁVAG szakembereit – akik a szükséges gyakorlattal és eszközökkel rendelkeztek – megbízhatták a garanciális munkákkal.
Az 1950-es években a G35 és GS35 típusokkal együtt ismert és kedvelt traktor volt a kis Hofherr, vagyis a MÁVAG T 20/25. Főként gépállomásokon használták. A háború előtti és utáni gyártmányokból szerencsére néhány darab üzemképes, restaurált állapotban fennmaradt az utókornak. Ezek a honi veterános gépésztalálkozókon időről időre hirdetik a hazai mezőgépipar legendás múltját.
(Cikkünk teljes terjedelmében – további képekkel és információkkal – a Veterán Autó és Motor 2011/02. számában olvasható. Az újság megvásárolható webshopunkban vagy megrendelhető szerkesztőségünknél.)
