Szinte teljesen kikoptak a magyar utakról a Barkasok, épségben megőrzött civil változatokból is kevés van az országban, nemhogy mentőautóból. Ritka pillanat, amikor belebotlunk itthon egy keletnémet villogósba, ahhoz viszont kell egy kis trükk, hogy egyből kettőt láthassunk belőle.
Kész szerencse, hogy az elektronikus levelek korát megelőzően lapra szerelt autókat is lehetett kapni. A filatelisták és a postások bélyegnek becézték ezeket a cakkozott papírokat. 1982-ben az IFA modellsorát örökítették meg egy hatdarabos bélyegsorozaton a gyűjtők nagy örömére. Roburok, W50-es szóló és nyerges tejszállító szerelvény, meg a kis takarítóautó mellett a kollekció hatodik darabja volt a csupán öt pfenniget érő Barkas B 1000 mentőautó.
A nyolcvanas években 5 millió példányban kiadott bélyeg nem az első volt, mely Barkas mentőt ábrázolt. 1965-ben készült egy a Nemzetközi Vöröskereszt centenáriumának emléket állító bélyeg, bár sokkal elnagyoltabb részletekkel.
A szép ábrákkal díszített későbbi sorozat négy tagját még az NDK-ban kaptam gyerekként, életem első külföldi utazásán. Tehát adta magát a téma, egy fotón megörökíteni a bélyegemet és a renoválásra váró mentőautót, mely az oldalán olvasható felirat szerint egykor a Deutsche Demokratische Republik Krankentransport flottájában rótta a kilométereket. Talán még tüdőgondozóba is vitt pacienseket, bár látva a két első ülés között tátongó megbontott motortérben levő, a Wartburgból ismert kétütemű, háromhengeres erőforrást, erre azért nem vennék mérget. Az viszont egyből kiderült, hogy nem korai szériából való a kocsi, mert a ritkább szövésű hűtőráccsal szerelték, az első indexek megszabadultak a króm gyűrűtől, a keresőlámpája is későbbi kivitel, csakúgy, mint az 1973-tól szériában járó köd- és tolatólámpák, valamint az 1983-tól gumi védőcsíkkal vértezett lökhárítók. Ezt erősíti a fűthető hátsó ablak, amely az 1984-es év nagy újdonságaként debütált, persze közel sem biztos, hogy teljesen típustiszta a jármű.
Akkor mégis, meddig repít vissza minket az időben ez a két Barkas-lelet? Egészen az ötvenes évekig, mert akkor kezdték fejleszteni az új típust. A cél egy modern, praktikus, több célra használható, egyszerű kialakítású, megbízható haszonjármű alkotása volt, melyhez a fejlesztési- és gyártási költségek csökkentése miatt számos Wartburg főelemet használtak fel. Az eisenachi gyárból jöttek a motorok, a váltók, a műszeregységek, a lámpatestek és olyan apróságok, mint a hamutartó.
1961-ben kezdődött a nullszéria gyártása a VEB Barkas-Werkénél. Az első negyven Barkas közül egy mentőautó volt. A vásárlóközönség egy évvel később láthatta a Lipcsei Vásáron a közel egy tonna hasznos terhet szállítani képes haszonjárművet, mely a katalógusai szerint megfutotta a 95-100 km/h sebességet. Hamar kigördültek a gyár kapuin az első exportmodellek, később a kisbusz kivitelből sorozatban kezdték gyártani a mentőautókat több változatban. A vöröskeresztes haszonjárművek kevés belátást engedő hátsó és oldalsó üvegeket, ködlámpát, keresőlámpát, a tetejükre megkülönböztető jelzést kaptak. A 6,4 köbméteres belső teret kezdetben csővázon nyugvó hordágyakkal, kiszedhető székkel és ülőhelyekkel, később orvosi műszerekkel, a sofőrfülkét elválasztó elhúzható belső ablakkal, felső tetőszellőzővel látták el. Télen a fűtésért benzinkályha felelt, a megnövekedett energiaigényt a 220 wattos helyett 500 wattos generátor elégítette ki.
A kommunikációt jókora antenna és telefonkagylós adó-vevő készülék biztosította.
A Krankentransport felirat nem volt minden villogós kivitel sajátja, soknak az oldalára csak egy vöröskeresztet festettek. A tűzoltóságnál tiszta vörös, a honvédségnél katonai zöld festést kaptak a Barkasok, s létezett a bélyegen látható, az övvonalon végigfutó csíkos kialakítás is. Így lehetett messziről megkülönböztetni egy hétköznapi Barkas B 1000 KK betegszállítót egy jobban felszerelt SMH 2 vagy SMH 3 átépített mentőautótól.
1983-ban, két évvel az első prototípus megépítése után látványos újításként a mentőautó a belmagasságot növelő magasított fülkét kapott. Az évi 65 példányban épített SMH 3 hátsó ajtaja nem oldalra, hanem felfelé nyílt és Wartburg lámpákat szereltek rá. Belül beépített tároló rekeszek, két oldalról körüljárható hordágy, elöl fejtámlás ülések könnyítették a legénység dolgát. A felépítményt ugyan a Barkas gyártotta, viszont a félkész karosszéria Parkentinben nyerte el végső kialakítását, az orvosi műszereket pedig Ilmenauban installálták a mentőkbe. A VW licence alapján Karl-Marx-Stadtban készült 1,3 literes Wartburg négyütemű motor 1989 őszén került először a Barkas karosszériába. 1990-ben mutatkozott be a B1000-1, s egy évvel később leállították a Barkasok gyártását.
Cikkünk teljes terjedelmében – további képekkel és információkkal – a Veterán Autó és Motor 2016/04. számában olvasható. Az újság megvásárolható webshopunkban vagy megrendelhető szerkesztőségünknél.
