A hazai oldtimerversenyek magas színvonalát mutatja, hogy a Föld túlsó felén is érdeklődnek a rendezők munkája iránt. Ausztrália első 1/100-as veteránfutamáról a magyar stáb küldött beszámolót.
Ausztráliában is sokan szeretik a veteránokat, vagy ahogy ők mondják, a „classic” autókat. Az északkeleti városban, Cairnsben vannak márkatalálkozók, autókiállítások, de a kocsikat igazán megmozgató túra eddig nem volt. Honfitársunk, Vandulek Zoltán, aki több éve él a városban, úgy gondolta, minden adott ahhoz, hogy nekiálljon egy, a magyarországi 1/100-as versenyekhez hasonló rali megszervezésének.
Cairns már a trópusi éghajlaton helyezkedik el, így az ausztrál télben nagyon kellemes az időjárása, a száraz júniusi időszak 20–25 fokkal a legalkalmasabb az autózásra. A város környékén találkozik az esőerdő a tengerrel és egy fennsík, a Tableland is komoly lehetőségeket rejtett a kétnapos, több mint 500 kilométeres útvonal vezetéséhez. Port Douglas, Palm Cove kedvelt üdülőhelyek, Kuranda pedig az egyik leglátogatottabb kisváros az esőerdő közepén. Nem maradt ki az útvonalból a Mungalli-vízesés sem, és különleges hely a Jaques Coffee kávéültetvénye is.
A résztvevők toborzása eleinte nehezen ment, senki nem tudta, milyen lehet egy ilyen rendezvény, a szórólapokon és weboldalakon bemutatott európai példák, a Silvretta Classic, a Mille Migla nem mindenkinek jelentettek egyértelmű üzenetet, mi is vár rá tulajdonképpen két nap alatt. Végül 35 autó gazdája vette a bátorságot, hogy itinert fogjon a kezébe, és kipróbálja, milyen is egy pontossági túraverseny. 
Angol roadsterek, amerikai nagyvasak, japán youngtimerek mellett természetesen nem hiányzott a mezőnyből a hazai Holden sem. A Torana igazi legenda, csak ennek a típusnak a tagjai tizenkét márkaklubban gyülekeznek országszerte. A túrát egy Chevrolet Pickup személyzete vette a legkomolyabban: a farmerek öltözete mellé két bála szalmát és egy ketrecben egy csirkét is a kocsira tettek. Különleges élményt adtak a nézőknek a replikák is, rajtengedélyt kapott a Cobra-klub öt autója is, amelyek közül több már kicsúszott az oldtimerek évjárataiból, de a legendás típus másolataiként nem lógtak ki a mezőnyből.
Három magyar szakember segítette az előkészítő és lebonyolító munkát. Noszvai András, mint a hazai Hungaria Classic versenyek alapítója, szervezői tapasztalataival az alapok megteremtésében játszott nagy szerepet, részt vett az itiner felírásában, és végül előfutóként ellenőrizte az útvonalat. Majosházi Péter a Chronomoto időmérő csapat vezetőjeként sportszakmailag rakta össze az időtervet, gondoskodott a Magyarországról érkező időmérő felszerelés működéséről, és ő foglalkozott legtöbbet a helyi, lelkes sportbírók betanításával; Papp Dávid pedig a 
hazai versenyek egyik informatikusaként az eredmények gyors összeállításáért felelt az Egyenlítő túloldalán. A megszokott hazai receptet követte a szervezés, Magyarországon készültek az itinerek, a könnyen visszaszedhető rajtszámok is. Nem kellett semmit kockáztatni, a szervezők kihasználták, hogy itthon több mint negyven nagy 1/100-as esemény lezajlott már, és rengeteg tapasztalat gyűlt össze az elmúlt tíz évben.
(Cikkünk itt még nem ért véget! Teljes terjedelmében – további képekkel – a Veterán Autó és Motor 2012/09. számában olvasható. Az újság megvásárolható webshopunkban vagy megrendelhető szerkesztőségünknél.)
