Nem sok autógyár dicsekedhet azzal, hogy gyártmánya elnyerte a hálás utókortól a kitüntető „Népautó” elnevezést. A FIAT modellek közül azonban az évek során több is kiérdemelte ezt a jelzőt: a Balilla, a Topolino, a farmotoros FIAT 500 és 600 ma már a népautók legendás múltú képviselői. A FIAT 501 volt az első, amely a megtisztelő jelzőt kiérdemelte, jóval a modell letűnése után. Burányi Gyula emlékezik rá.
Néhai nagyapám, legidősebb Burányi Gyula szavai adták az ötletet megemlékezésemhez. Amikor néha rá tudtam venni, hogy meséljen valamit autósmúltjából, mindig elmondta: „Tudod, az öcsém, a Pétör egy nagy batár Steyrrel járt Nagyatádra a szüleinkhez, majd egy elegáns SPA-val (kihalt olasz márka – B.Gy.) jelent meg nagyobb ünnepeken. Sok baj volt az autóival, gyakran cserbenhagyták. Nekem csak egy FIAT 501-esem volt 1926-ban. Az a FIAT 501-es, az volt igazi! Mindig ment, lehetett rá számítani, bár nagyon szellős volt, mivel csak egy vászontető volt a fejem fölött, de mit számított? Alig múltam 30 éves!”
A FIAT e típusáról szóló cikkek, ismertetők mind kiemelik az 501-es egyszerű, igénytelen motorját, kategóriájában az egyik legkényelmesebb karosszériáját, megbízhatóságát, ajánlva minden kezdő vagy kispénzű autósnak álmai valóra váltásához.
1912-ben a FIAT egyik alapító tagja és igazgatója, Giovanni Agnelli Detroitba látogatott, a Ford Művekbe. Ebben az időben a FIAT már vezető autógyár volt Európában, termelésük azonban töredéke volt a Fordénak. Míg a FIAT 3050 autót gyártott 1912-ben, Henry Ford üzemei 170 211-et! Megrázó élmény lehetett Agnelli számára, hogy az akkor még lenézett Újvilágban egy ír bevándorló fia egy hét alatt több autót állított elő, mint bármelyik korabeli európai autógyár tíz év alatt. A látottaktól szinte megkövülve így nyilatkozott az újságíróknak: „Saját szememmel akartam látni a veszélyt, amely nemcsak az olasz, hanem a francia és a 
német ipart is fenyegeti.” 1912-től a háború kitöréséig nem nőtt számottevően a FIAT termelése, de a katonai autókra, teherautókra és repülőgépekre érkező hadimegrendelések tőkéhez jutatták a vállalatot. Lingottóban 1922-ben építették fel az új, ötemeletes autógyárat, amely Olaszország legnagyobb betonépítménye lett, s amelynek a tetején próbapálya kapott helyet. Ezekben az években a FIAT kilenc, majdnem különböző személyautó-típust gyártott, közöttük a legkisebb hengerűrtartalommal az 501-es rendelkezett. Míg a nagy európai autógyárak a világégés után csak leporolták a háború előtti modelljeiket, és úgyszólván változatlanul gyártották őket tovább, a FIAT új konstrukcióval jelent meg a piacon. Ez az új típus nem is egy autómérnök fejéből pattant ki, hanem egy paragrafusbújó ügyvéd, egy botcsinált amatőr autókonstruktőr, Carlo Cavalli elképzelései alapján született meg 1919-ben. Ez a robusztus és elnyűhetetlen FIAT-típus valóságos legenda lett nemcsak az olasz vásárlók között, hanem az európai autópiacon is.
(Cikkünk itt még nem ért véget! Teljes terjedelmében – további képekkel – a Veterán Autó és Motor 2007/01. számában olvasható. Az újság megvásárolható webshopunkban vagy megrendelhető szerkesztőségünknél.)
