Alighanem Urbach László volt az első olyan magyar motorkerékpár-versenyző, aki gyári támogatást tudhatott magáénak. Mindig óvatosnak kell lenni az „első” jelző használatával, itt azonban reményeim szerint helytálló. Hogy mit értünk “gyári versenyző” alatt? Olyan versenyzőt, aki egy motorkerékpárgyártól kap speciálgépet és szerelő-karbantartó segítséget. Nem tekintem például klasszikus gyári versenyzőnek Szabó Andort, aki kétségkívül kapott speciálgépet a Puch gyártól, sőt kimehetett Grazba átvenni, megismertették vele a motor jellemzőit, adtak alkatrészeket, szerelőről azonban neki kellett gondoskodnia – többnyire önmagában találva a megoldást.
Urbach László 1927-ben a Nürburgringen, az Európa GP-n és Genfben a Svájci Nagydíjon versenyzett az AJS gyár versenycsapatának teljes jogú tagjaként. Itthon is Racer modellek álltak rendelkezésére, 350-es (H7), illetve 500-as (H8), de az említett két eseményen a gyártól az új 350-es ohc modellt kapta használatra. A motorokat a versenycsapat szerelője állította be Urbach igényeinek megfelelően. Nem Urbachon múlt a siker, a Nürburgringen a 16 körös futam féltávjánál műszaki hiba miatt kiállt az ötödik helyről. A Svájci Nagydíjon jobban kijött a lépés, bár ott is akadtak motorproblémák, végül a hatodik helyen végzett. A címképen Urbach a Nürburging depója előtt álló AJS-versenyzők és csapatvezetők között látható, középen, a kamera felé nézve, mögötte Jimmy Simpson támaszkodik az ohc AJS-re.
Urbach vendégszereplését kétségkívül az tette lehetővé, hogy jó kapcsolatot ápolt Jimmy Simpsonnal, az AJS versenyrészlegének vezetőjével. Olyannyira, hogy rá tudta beszélni Simpsont egy budapesti vendégszereplésre is. Az Osztrák GP és az Olasz Nagydíj közötti hétvégén rendezték a Jánoshegyi Versenyt, és Majláth Mihály, az AJS magyarországi vezérképviselője kölcsönzött egy motorkerékpárt Simpsonnak – feltehetően Urbach gépét -, amellyel versenyen kívül indult az angol menő. Nyilván nem ambicionálta a győzelmet, így történhetett, hogy Urbach másfél másodperccel volt gyorsabb nála.

Az ugyancsak Urbach érdeme, hogy Komlóssy Béla szintén belekóstolhatott a speciálgéppel versenyzésbe. 1935 őszén a BMW gyár Budapestre küldött egy BMW Typ 255 versenygépet egy szerelő kíséretében. A kompresszoros motorkerékpárral Komlóssy a Guggerhegyi Versenyen és a Hármashatárhegyi Versenyen indult, továbbá részt vett a gyóni rekordnapon.

Következőként Kozma Endre került kapcsolatba a BMW versenyosztályával, 1939-ben szóba jött, hogy a csapat tagja lesz, de közbeszólt a politika, nem fogadhattak külföldi motorversenyzőt a soraikba.
A háború után az európai szembenállás még a külföldi versenyeken való részvételt is nehézzé tette a magyar motorosok számára, a keleti gyárak pedig a saját versenyzőikre építettek. Ritka kivétel volt idősebb Reisz János és Szabó II László, ők az MZ-nél kaptak lehetőséget. Először Reisz János, akinek 1960-ban a budapesti GP-n kölcsönzött egy 125-öst az MZ gyár, majd Szabó II, aki 1962-ben és 1963-ban volt az MZ gyári csapat tagja. Szabó II-t később megkeresték különböző japán gyáraktól, de a hazai sportvezetés megakadályozta a szerződéskötést. Végül is a modern időkig, talán Talmácsi Gáborig Szabó II volt az utolsó magyar gyorsaságizó versenyző, akivel megtörtént, hogy csak rá kellett ülnie egy bemelegített versenymotorra, menni vele, aztán visszaadni a gyári szerelőnek.

