A közelmúltban bukkant fel ez az érdekes fotó, amely a Cyklomobil nevű egyedi gyártású robogót ábrázolja. Feltehetően idősebb Marton Tibor készítette, a képen felesége, és lánya látható motorkerékpár mellett. A Cyklomobillal a Veterán Autó és Motor 2014. júniusi számában foglalkoztam részletesen, bemutatva a Sárvári Zoltán és Sankó Károly által készített replikát is.
A Csepel 125/49 vázára szerkesztett burkolt motorkerékpár az V. Számú Autójavító Vállalatnál készült, feltehetően 1952-ben, Bárdi István tisztviselő, Jordán Károly mérnök és Korpodeán Viktor lakatos közreműködésével. Szabadalmi bejelentést tettek, de a sorozatgyártás elmaradt, mert a csepeli motorkerékpárgyár a hétköznapibb kivitelből sem tudott eleget készíteni.
Ráadásul Balog Gyula, a csepeli üzem gyártmánytervezési osztályának a vezetője elég rossz véleménnyel volt a konstrukcióról. Mint 1953 januárjában kelt szakvéleményében fogalmazott: „ A burkoló lemezek igen nagymértékű áramvonalas kiképzése a városi közlekedésben, de még az országúti közlekedésben sem indokolt, mivel a légellenállások cca. 60 km/óra sebesség felett kezdenek rohamosan növekedni, viszont a „Ciklomotor” légellenállása az országutakon igen gyakori oldalszélhez számítva olyan nagymértékű, hogy azzal a baleset nélküli közlekedést kizártnak találjuk. A motorkerékpárgyár műszaki vezetősége a külföldi motorkerékpár-gyártás tapasztalatait figyelemmel kíséri, és ennek eredményeképpen gyártmánytervezési osztályunk gyártmánytervébe iktatta egy modern, korszerű roller típus kialakítását, … és a kísérleti munkák befejezése után ezen motorrobogónk is úgy a hazai, mint az exportkövetelményeknek teljes mértékben meg fog felelni.”
Addig álljunk fél lábon, mondhatták erre a Cyklomobil tervezői, és igazuk volt, mert a csepeli gyárban számos prototípus kerékre állítása után csak 1959-ben kezdtek hozzá egy robogó gyártásához, amely rövid életű lett: a Tündét 1959 és 1961 között 2538 példányban állították elő.

Az eredeti Cyklomobil sorsa ismeretlen. A fennmaradt két kép összevetésével az derül ki, hogy történtek átalakítások a karosszérián, kicserélték a fényszórót is. Ez persze lehetett következménye esetleg egy bukás során keletkezett sérülésnek. Mivel volt szerencsém rövid próbautat tenni a Sárvári-féle replikával, annyit elmondhatok, hogy a Cyklomobil vezetése sok gyakorlatot és nem kevés bátorságot követelt, amiért aligha kárpótolt az utca népének leplezetlen csodálata.


